Megkérdeztünk egy közösségi kerti parcella tulajdonost arról, hogyan vonhatóak be és mennyire tudják kivenni a részüket a gyerekek a kerti munkákból.
Kling Viktória a Grundkert közösségének tagja.
Mióta vagy tagja a Grundkertnek?
Az indulásától, tehát 2012 tavaszától a költözéséig (2013 októbere – a szerk.) aktívan, azóta csak online, mivel a második gyermekemet várom.
Hol hallottál először erről a lehetőségről?
A 8ker blogban olvastam, hogy szervezés alatt van egy közösségi kert. Először meggyőztem a férjemet, hogy ő is részt akarjon venni benne, aztán lenyomoztam Facebookon, hogy ki a koordinátor. Keszthelyi Zsuzsi azonnal invitált minket, hogy menjünk hétvégén kertet ásni, úgyhogy mentünk. Én a kisfiammal, Vejkével a hátamon ástam. Jártunk az összejövetelekre, részt vettünk a kert kialakításában és automatikusan lett parcellánk is. A Grundkert alulról szerveződő közösség, ami akkor még minden formalitást nélkülözött.
Olvasd el Közösségi Kertekről szóló írásunkat is!
Mi volt a célod?
Visszaütött a paraszti vér! A viccet félretéve épp akkoriban találtam ki, hogy megpróbálkozom a paradicsom-termesztéssel az ablakban.
Ahogy Vejke megszületett elkezdtem mindent “zöldebben” látni, hiszen már nem csak rólam volt szó.
A jó minőségű zöldség elég drága és a saját kert erre is jó megoldásnak tűnt. Illetve a közösségbe járás lehetősége is vonzott, mert bár nagyon jó kismama közösségeket találtam, de olyan anyukákat is meg akartam ismerni, akiknek nem 1 év alatti a gyereke. Úgy gondolom, a gyerek szempontjából is hasznos, ha mindenféle korosztályhoz megtanul viszonyulni és nem csak a sajátjával találkozik.
A kert közösségépítő funkciója miként valósul meg?
Hamar kialakult egy keménymag, de az egész kertben működött az, hogy kölcsönösen segítettünk egymásnak. “Igazi” kertész nem volt közöttünk, innen-onnan szedtük az infókat, nagyon jó kis csapattá váltunk. A közös programok inkább az első évre voltak jellemzőek, ez a része a második évben valamiért már kevésbé működött. Viszont amikor úgy alakult, hogy össze kellett fognunk – például a költözés miatt – akkor nagyon összejött a csapat és úgy látom, ez az összetartás azóta tovább erősödött.
Kisfiad, Vejke, hogyan tudja kivenni a részét a munkából?
Vejke munkában
Vejke már a kezdetektől fogva mindenből kivette a részét, mindig ott volt, mindenben segített mindenkinek. Hamar sikerült kapcsolatba lépnie a többi korosztállyal. Vannak persze kedvenc “barijai”, de mindenkivel jóban van. Nagyon gyorsan megtanulta hova szabad lépni és a növényeket is jobban ismeri, mint a kortársai. Nem szeretem a játszótereket, úgyhogy mi inkább minden nap kerteztünk.
A szülők bevonják a gyerekeiket a kertgondozásba? Ha igen, a gyerekek mennyire nyitottak erre?
Ez változó. Eleinte annyira senki nem vonta be a gyerekét, mint mi. Volt, aki ki se hozta, mert nélküle gyorsabban tudott haladni, volt, aki alkalomszerűen (akkor viszont aktívan bevonva). Kamaszok ritkábban jöttek, leginkább olyankor, amikor a szüleik nyaraltak, de akkor gondosan és rendszeresen locsoltak. A második évben több barátunknak is lett parcellája, az ő gyerekeik mindig kint voltak, viszont a kertészkedést gyakran ütötte a bandázás.
A Kortárs Építészeti Központ májusban 3 iskolában indít közösségi kertet, amit nyáron, a tanítási szünet alatt a környéken lakók gondoznak majd. Mi a véleményed erről a kezdeményezésről?
Az ötlet nagyon jó és ha van hozzá megfelelő pedagógus is, akkor működhet. Fontos érdekelté tenni a gyerekeket. Emlékszem, nálunk is volt tankert általánosban, mindenki utálta, mert csak csinálni kellett, az eredményét viszont sosem láttuk vagy élveztük, abszolút rossz volt a koncepció. Remélem nekik most sikerül.
Az idei “kertszezon” kislányod születése miatt kimarad, de mi lesz jövőre?
Eddig úgy gondoltam, idén is lesz parcellánk, de úgy tűnik, az élet másként hozza, az meg hogy jövőre mi lesz, abszolút rejtély. De az biztos, hogy nem szeretném, ha kimaradna ez az élmény a gyerekeim életéből.
