Lovaglás nyereg nélkül hucul lovon, batyus reggelin húsmentes szalámi és májas kóstolás, éjszakába nyúló beszélgetések nyitott másként gondolkodókkal. Válasz keresése a kérdésre, hogy mitől működhet egy élőfalu. Ezek a fő élmények, impulzusok, érzések és emlékek, amik először az eszembe jutnak a XIII. Téli Élőfalu Találkozóról, amely idén február 28. és március 2. között került megrendezésre Lókúton.
Az élőfalu találkozók – amelyeknek szervezői a Magyarországon működő élőfalvak – célja, hogy fórumot teremtsenek a hazai élőfalvak számára a tapasztalatcserére és hogy megismertessék a külsős érdeklődőkkel a környezettudatos élet, a részleges önellátás gyakorlati titkait.
Az idei némileg rendhagyó találkozót a 457 főt számláló Veszprém megyei településen, Lókúton szervezte meg egy ökokezdeményezést elindító család, azzal a céllal, hogy az élőfalvak elveit népszerűsítsék és hogy saját, önellátásra törekvő kezdeményezésükbe – a Paradicsom Házba – másokat is bevonjanak akár időszakosan, akár véglegesen.
Ezen a találkozón a szervezők elhagyták az eddigi évek megszokott programrendjét és az előadások helyett a facilitált (megoldásra törekvő) beszélgetésekre helyezték a hangsúlyt, hogy a résztvevők megoszthassák egymással gondolataikat, érzéseiket.
A XIII. Téli Élőfalu Találkozó rengeteg élménye közül öt meghatározó programot emelnék ki: az Akli Major bejárását, a szombati kistermelői piacot, a Paradicsom Ház bejárását, a facilitált beszélgetéseket és a Tűzkövesbörc tanya megismerését. Ezekért mindenképpen hálás vagyok ennek a programnak!
Akli Major
Szombat reggeli első programunk – a batyus reggelit követően – , az Akli Major és a termelői piac bejárása volt.
Akli Major Zirctől 4 kilométerre fekszik a bakonyi erdők ölén. Közel ezer éves története alatt volt a bakonybéli bencés apátság, majd a zirci ciszterci apátság tulajdonában, barokk stílusban újjáépítették, majd klasszicista lakot alakítottak ki a főépület emeletén. 1958 óta védett műemlék. Az 1990-es évek elejéig TSZ tehenészet működött itt. A tehenészet megszűnését követően hányattatott sorsra került.
2005-ben Vajda Eszter néprajzos és családja vásárolta meg. A műemlék épületegyüttest az Akli Majorért Műemlék Alapítvány működteti Eszter vezetésével, melynek célja az udvarház értékfeltáró és értékmegőrző műemléki helyreállítása. Ezen kívül szeretnék, ha a majorság oktatóközpontként is működne. Vallják, hogy szükségszerű, hogy az emberek maguk termeljenek, ráadásul olyasmit, ami értéket képvisel mások számára és amit ezért el is lehet adni. Ez lehetne a gazdaság fellendítésének az alapja.
Vajda Eszter, az Akli Majorért Műemlék Alapítvány vezetője (Fotó: Bartha Annamária)
A Téli Élőfalu Találkozónak köszönhetően lehetőségünk nyílt a nyáron turista- és zarándokszállásként is funkcionáló magtárat, a kovács és bodnár műhelyt, a boltozatos istállókat, a barokk kúriát, a klasszicista apáti lakást és a ma is működő, épen maradt csodálatos barokk kápolnát magába foglaló udvarház körbejárására. Idegenvezetőnk maga Vajda Eszter, az udvarház fenntartója volt.
Szombatonként kistermelői piac
A MajorBolt biotermékei (Fotó: Bartha Annamária)
A Majorban 2 és fél éve működik termelői piac, melyet az ökológiai, tiszta gazdálkodást követő helyi kistermelők és érdeklődők számára szervez az alapítvány.
Kézműves sajtok, szürke marha kolbász és szalámi, kovászos kenyér, rózsából készült házi szörp, csipkebogyó lekvár, hidegen sajtolt napraforgó-, tökmag- és dióolaj, mángold krém, pesto, kézzel fonott kosarak, kézműves termékek vagy éppen kiültethető fűszernövények. Ilyen és ehhez hasonló termékek várták a környékbeli vásárlókat, arról nem is beszélve, hogy a termelők szívesen kínáltak kóstolót a finomságokból és örömmel válaszoltak a kérdéseinkre is.
Eddig összesen 130 szombati piacnak biztosított helyet a Major. Egy átlagos piacon hozzávetőleg 10-15 termelő, 100-150 vásárló fordul meg és 100-150 ezer forintos forgalom generálódik.
A piaccal egy időben indult a Major Bolt is, mely a Norvég Civil Támogatási Alapnak és helyi kivitelezők munkájának köszönhetően az egykori tejház helyére épült. A hét közben is nyitva tartó boltban a piacon is árusító termelők portékáit lehet megvásárolni.
Paradicsom Ház
Szombat délutáni programjaink egyike a Paradicsom Ház bejárása volt, ami a Magas-Bakonyban, Lókúton található.
A Találkozó főszervezői, a galgahévízi ökofaluból 2013 szeptemberében kiköltözött család él ebben a vidéki fogadónak kialakított, 1990-es években épített és néhány éve fel is újított óriási házban.
Házigazdáink célja, hogy lépésről lépésre öko oktatóközponttá és szálláshellyé formálják a modern épületet, a ház mellett található mintegy 3700 négyzetméteres telken a permakultúra szellemében alakítsanak ki konyha- és gazdasági kertet, valamint a 42 hektáros mezőgazdasági területen ökológiai (vegyszermentes) gazdálkodást (állattartást és növénytermesztést) folytassanak.
Az ökoturizmus keretein belül a vendég igényeire szabva előzetes egyeztetés alapján építenék ki szolgáltatásaikat. A látogató részt vehet egyéni/csoportos ön- és közösségépítésen, lovas, biciklis, gyalogos túrákon, állatokat simogathat, kutyát sétáltathat, ha pedig családos, kipróbálhatja a baba- és gyermekhordózó eszközök széles skáláját. A Természetes Tanyán az állattartással és a növénytermesztéssel ismerkedhet meg és gyakorlatra is szert tehet, többek közt a permakultúrában is – együtt kertészkedve házigazdánkkal, Viktorral. Háziasszonyunk, Vica, gyakorlott természetes lovas, „természetes szülő” – és nem mellesleg kommunikációs tréner is.
Vica és kislánya (Fotó: Bartha Annamária)
A Paradicsom Ház megálmodói jó viszonyt ápolnak a környéken lakó hasonlóan gondolkodó emberekkel, valamint szeretnének tevékenységük köré – Lókút szerves egységeként – egy együttműködő, környezettudatos kisközösséget kialakítani. Az ingatlant – ami korábban lovas panzióként üzemelt – és a hozzá tartozó területet annak reményében bérelték ki, hogy a hozzájuk hasonlóan elhivatott és környezettudatos majdani csatlakozókkal együtt munkálkodva, közösen igyekezzenek minél nagyobb mértékben megvalósítani az önellátást, vagyis valamiféle élelmiszer- és energia önrendelkezést. Emellett leghőbb vágyuk, hogy a mostani bérleti jogviszonyból mihamarabb tulajdonosi váljék.
Együtt gondolkodás, facilitált beszélgetések
A XIII. Téli Élőfalu Találkozó programja tudatosan rugalmas volt. A szervezők csupán egy laza keretet szabtak, hogy a résztvevők igényeihez is alkalmazkodva formálódhasson a program – kicsit hasonló szellemben, ahogy azt egy közösségépítő tréningen is tenné a tréner. Így adódott, hogy a program facilitált blokkjai végül az ember és ember közti találkozás köré fonódtak.
Az „Egyedül nem megy?!” blokk egy számomra nagyon érdekes témát tárgyalt, a közösségek szerepét egy élőfalu létrehozásában és fenntartásában. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi az az erő, ami összetart egy közösséget. Beszéltünk az erős, határozott és példamutató vezető jelentőségéről, és szó esett az egyenlőségelvű közösségekről is, amiket a közös meggyőződés, értékrend és célok tartanak össze. A család, mint egy erős közösség alapja is a beszélgetés tárgyát képezte, de végül arra jutottunk, hogy egy közösségben a legerősebb összetartó erő a vallás. A vallás nemcsak plusz erőt ad a spiritualitásnak köszönhetően, hanem áthatja mindennapi tevékenységeinket is. A somogyvámosi Krisna-völgy sikerességében mindenképpen nagy szerepet tulajdonítottunk a vallás közösségösszetartó erejének.
Tűzkövesbörc tanya
Cikta juh: az egyik legritkább juhfajta a világon, egyike a védett háziállatoknak. Magyarországi története a török hódoltság megszűnése után kezdődött, a 18. században, amikor az elnéptelenedett területekre német ajkú lakosságot telepítettek, s a betelepülők hozták magukkal háziállataikat, köztük a ciktát is. Eredeti hazájában, Németországban teljesen kipusztult, s ez külön fontosságot ad a magyarországi állománynak. A ciktának ma már gazdasági haszna nincs, tartásának elsődleges célja a génmegőrzés.
A Találkozó szombat esti meghívottja Nagy Tibor (környezetgazdálkodási agrármérnök) és családja volt. Tiborék elhozták nekünk tanyasi életük egy évét képekben. Minden képhez volt valamilyen érdekes történetük. Megtudhattuk, hogy a család Budapestről költözött ki egy kis faluba, majd egy faluhoz közeli tanyára, végül pedig egy várostól, falutól távol eső, önellátásra törekvő tanyára a Magas-Bakonyban, amelyhez 300 hektáros földterület tartozik. A család célja a fajtamentés.
Tanyájukon régi magyar parlagi fajták (hucul ló, magyar parlagi szamár, magyar szürke marha, cikta juh, cigája juh, bivaly, magyar vizsla, komondor, bukovinai pásztorkutya) tartásával, tenyésztésével foglalkoznak. Tenyésztett állatfajaik és fajtáik fontos géntartalékot jelentenek a jövő számára, a hagyományos legeltetéses állattartással pedig legelőterületeik kedvező természeti állapotának fenntartására törekszenek.
Különféle hús- és tejipari termékeket is előállítanak, mint például a szürke marha kolbász vagy szalámi, cigája és cikta juh hús, de többféle sajtot, túrót, ordát és zsendicét is készítenek. Igyekeznek ökológiailag tiszta módon élni, gazdálkodni és termékeket előállítani. Az Akli Major szombati piacának rendszeres kereskedői.
Nagy Tibor és a szelíd bivalyok (Fotó: Bartha Annamária)
Rengeteg élménnyel gazdagodva, sok embert megismerve tértem haza a XIII. Téli Élőfalu Találkozóról. Ha van rá módotok és kikapcsolnátok egy hétvégére, mindenképpen ajánlom a következő TÉT-et!
További képekért kattints Életképek a Bakonyból című cikkünkre!
